Huszár Tibor (FI)

(* 1952. jún. 16. Réte, † 2013. szept. 11. Modor) Fotográfus. Pályáját a Nő fotóriportereként kezdte 1970-ben, de divatfotókat is készített. 1976–1983 között a prágai Szépművészeti Akadémián fotóművészetet tanult. 1979–1985 között dél-szlovákiai magyar településeken fényképezett; a bősi vízerőműről is készített sorozatot. 1983–1990 között színházi fotókat készített különböző szlovákiai színházakban, ezekből később egy kötetet is megjelentetett. Bécsben, Georg Tabori színházában is fotózott. 1985-ben hosszabb utat tett a Szovjetunióban, Kínában és Japánban. 1989-től jeles művészekről, politikusokról (Bohumil Hrabal, Günter Grass, Arthur Miller, John Updike, Susan Sonntag, II. János Pál pápa, Borisz Jelcin stb.) készített fényképeket.Václav Havelt több külföldi útjára is elkísérte. 1990-ben a lipótvári börtön foglyait fotózta. Ott volt Irak megtámadásánál is, az ún. sivatagi háborúban. 1991–1995 között többször hosszabb időt töltött az Amerikai Egyesült Államokban, elsősorban New Yorkban, ahol a New York University, valamint a West Side High School vendégtanára volt. 1996-ban Miloš Forman felkérésére dokumentumfelvételeket készített a Larry Flint forgatásáról. Fotózott többek közt Mexikóban, Brazíliában, Afrikában (pl. Zimbabweban); 2007-től alkalmanként Párizsban fényképezett – a francia fővárosban saját műterme volt. 2004–2007-ben a besztercebányai Bél Mátyás Egyetemen dokumentumfényképezést; 2003-ban, ill. 2007-től a nagyszombati egyetem oktatója volt. Hagyományos technikával dolgozott, képein a fekete és a fehér különböző árnyalatainak harmóniája és kontrasztja az uralkodó. Főbb kitüntetései, díjai: az Újvidéki Nemzetközi Színházművészeti Triennálé Aranyérme (1983); a Csehszlovák Képzőművészek Díja (1984); Az Év Legszebb Könyve (1999, 2001); a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumának Díja; Az Év Szlovákiai Fotósa (2007). Eddig mintegy 20 hazai és külföldi önálló kiállítása volt. – Fm. Gotické a románske fresky Gemera (1979); Prírodný park v Betliari (1982); Pražské rozhovory (1988); „1989” (1989); Prezident v Bratislave (1990); Pápež Ján Pavol II. (1990); Cigáni (1993); Portréty (1995); Koloman Sokol (1998); New York – City of tolerance (2000); Na krídlach večnosti (2006); Letokruhy večnosti (2007).

Karátsony Imre (csa)

(* 1928. jún. 24. Réte, † 1985. ápr. 3. Pozsony) Zenepedagógus, karnagy. Rétén nevelkedett. Szencen, Komáromban, Érsekújvárott és Pozsonyban tanult. A karnagyképzőt a pozsonyi Kerületi Népművelési Intézetben végezte el. 1951-ben Bátorkeszire került, haláláig a magyar tannyelvű alapiskola pedagógusa volt. Kezdetben felső tagozatos tanulókból alapított éneklőcsoportot. 1958-tól foglalkozott aktívan karvezetéssel. Alapító és élete végéig állandó tagja volt a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának. – Ir. A bátorkeszi alapiskola 50 éve (2001).