Gömöri Jenő Tamás
(* 1890. okt. 31. Privigye, † 1969. dec. 5. Budapest [Mo.]) Lapszerkesztő, író, költő, könyvkiadó. 1919 után Bécsben és Pozsonyban, később hosszabb ideig Szobráncon élt. 1921-ben megalapította a Tűz irodalmi folyóiratot. Írásait, verseit a Prágai Magyar Hírlapban közölte. 1945 után Mo.-n telepedett le. Műfordítóként...megnyit →
(* 1890. okt. 31. Privigye, † 1969. dec. 5. Budapest [Mo.]) Lapszerkesztő, író, költő, könyvkiadó. 1919 után Bécsben és Pozsonyban, később hosszabb ideig Szobráncon élt. 1921-ben megalapította a Tűz irodalmi folyóiratot. Írásait, verseit a Prágai Magyar Hírlapban közölte. 1945 után Mo.-n telepedett le. Műfordítóként...megnyit →
Részletek
(* 1890. okt. 31. Privigye, † 1969. dec. 5. Budapest [Mo.]) Lapszerkesztő, író, költő, könyvkiadó. 1919 után Bécsben és Pozsonyban, később hosszabb ideig Szobráncon élt. 1921-ben megalapította a Tűz irodalmi folyóiratot. Írásait, verseit a Prágai Magyar Hírlapban közölte. 1945 után Mo.-n telepedett le. Műfordítóként elsősorban a német szerzők műveit fordította magyar nyelvre. – Fm. Ítéletidő (r., N. Jaczkó Olgával, 1936); Van ember, aki tudja, ki vagyok (vál. v., 1937).
Jančovič, František
(* 1873. okt. 9. Privigye, † 1959. márc. 26. Pozsony) Pedagógus és filozófiai író. A gimnáziumot Privigyén és Vácott, bölcsészeti tanulmányait Budapesten és Berlinben végezte. 1897-től az aradi főreáliskolán tanított, 1911-től az igazgatója volt. Az 1918-as államfordulat után Csehszl.-ba repatriált, s a pozsonyi reálgimnázium igazgatója lett. A...megnyit →
(* 1873. okt. 9. Privigye, † 1959. márc. 26. Pozsony) Pedagógus és filozófiai író. A gimnáziumot Privigyén és Vácott, bölcsészeti tanulmányait Budapesten és Berlinben végezte. 1897-től az aradi főreáliskolán tanított, 1911-től az igazgatója volt. Az 1918-as államfordulat után Csehszl.-ba repatriált, s a pozsonyi reálgimnázium igazgatója lett. A...megnyit →
Részletek
(* 1873. okt. 9. Privigye, † 1959. márc. 26. Pozsony) Pedagógus és filozófiai író. A gimnáziumot Privigyén és Vácott, bölcsészeti tanulmányait Budapesten és Berlinben végezte. 1897-től az aradi főreáliskolán tanított, 1911-től az igazgatója volt. Az 1918-as államfordulat után Csehszl.-ba repatriált, s a pozsonyi reálgimnázium igazgatója lett. A pozsonyi iskolaügyi referátus 1925-től őt bízta meg a szlovákiai magyar középiskolákban a magyar nyelv és irodalom tanításának felügyeletével. 1933-tól a Comenius Egyetem BTK-nak magyar szemináriumában szuplensi minőségben ő tartotta a magyar szakos hallgatóknak az irodalmi előadásokat szlovák nyelven heti 4-5 órában. – 1918 előtt filozófiai tanulmányokat publikált. A Filozófiai írók Tárának 26. kötetében (1913) közölt Condillac-tanulmányt ő fordította magyarra, s bevezetőt írt hozzá. Az Athenaeum folyóiratban megjelent írásai közül a Malebranche helye a filozófiai fejlődés folyamatában c. tanulmánya figyelemre méltó. 1918 után ped. tanulmányokat írt a szlovák szaksajtóba, s két tankönyvet (Psichológia, 1924; Retorika, 1925) készített a magyar középiskolák számára.