(* 1870. dec. 24. Érsekújvár, † 1948. ?) R. k. pap, egyházi és közéleti személyiség. Tanulmányait Esztergomban és Budapesten végezte, 1893-ban szentelték pappá. Nagykéren és Nagysárón volt káplán, majd négy évig nevelősködött. Ezt követően két évig hittanár Pozsonyban; 1901-ben került a pozsonypüspöki plébániára; 1911–1932 között esperes tanfelügyelő, az 1920-as években pápai káplán, 1932-től kerületi esperes. A Katholikus Nagybizottság ügyvezető igazgatója, s több más társadalmi egyesület tagja, községi képviselőtestületi tag. Missziónak tekintette a gyermekek keresztény szellemű és anyanyelvi művelését. Új iskolát építtetett Pozsonypüspökin (1906), óvodát (1908), majd zárdát alapított stb. 1937-ben sajtóhadjárat indult ellene, amiért – állítólag – megakadályozta, hogy a szülők a szlovák iskolába írassák gyermekeiket. Az 1938-as belpolitikai válság idején a magyar egyesületek képviseletében közvetítő szerepet vállalt. – Fm. Vasárnapi kenyér I–III. (evangéliumi magyarázatok, 1935–1937).