(* 1875. ápr. 22. Lekér, † 1941. okt. 12. Zseliz) Néptanító. 1896-ban az Esztergomban szerzett tanítói oklevelet. 1896–1899-ben Garampáldon, 1899–1932-ben Lekéren tanított. 1928-ban létrehozta a Dudich Ferenc alapítványt, 1929-ben felállíttatta Lekér főterén a Szeplőtelen Fogantatás szobrát. 1932-ben politikai meghurcoltatás áldozata lett, s kényszernyugdíjazták.

(* 1901. márc. 9. Lekér, † 1980. okt. 26. Almásfüzítő [Mo.]) Kántortanító, etnográfus, publicista. 1919-ben Sárospatakon szerzett tanítói oklevelet. Népiskolákban tanított: Farnadon, Naszvadon, Izsán, Lekéren. 1945 után Mo.-ra telepítették (Tárkányban, majd Almásfüzítőn tanított). Több kézirata a budapesti Néprajzi Múzeum tulajdonában van (Izsai népdalgyűjtemény I–II., 1928; Izsa és népe, mon., 1932). – Fm. Római katholikus egyházi énekek (1935). – Ir. Fehér Csaba: Dudich László élete és munkássága (2001).

(* 1944. nov. 1. Lekér) Operatőr. Komáromban érettségizett (1962). Prágában a Cseh Műegyetemen villamosmérnöki, majd atomfizikai szakon tanult. Egyik alapítója volt a prágai Ady Endre Diákkör Homokóra c. folyóiratának. 1970-től a kassaiThália Színpad műszaki munkatársa. A budapesti Színház- és Filművészeti Főiskolán szerzett operatőri oklevelet (1974). 1977–1990 között a Magyar Filmgyártó Vállalt munkatársa, 1994-től a Duna Televízió operatőre és munkatársa. Sára Sándorral számos játék- és dokumentumfilmet készített (Bábolna; Pergőtűzben; Királygyilkosság; Tüske a köröm alatt; Orpheus stb.). Budapesten él.

(* 1860. jún. 16. Szepesalmás, † 1929. nov. 23. Wels [Ausztria]) R. k. pap, természetgyógyász, szakíró. Gimnáziumi tanulmányait Lőcsén és Egerben végezte, a bécsi Pázmáneumban szerzett teológiai doktorátust. 1887–1897 között a Szepesi Káptalan (Spišská Kapitula) tanítóképzőjében filozófia-, később teológiatanár. 1897-től Barsbese, majd Lekér plébánosa. A katolikus Néppárt lőcsei, 1910–1918-ig pedig újbányai választókerületének országgyűlési képviselője. 1928-ban részt vett az amerikai eucharisztikus kongresszuson, és négy hónapon keresztül előadásokat tartott a természetes gyógymódról. Az út olyannyira megviselte, hogy 1929 őszén misézés közben összeesett. Egy osztrák kórházban hunyt el. 1911 és 1914 között Erő és egészség címen a természetes gyógymódot népszerűsítő lapot adott ki. – Fm. A gyógynövények hatása és használata (1908); Az elhájasodottak és cukorbetegek kezelése természetes étrendi alapon (tan., 1912); A természetes gyógymód (tan., 1925).