(* 1910. okt. 16. Kürt, † 1977. dec. 21. Győr) Nyelvész. Egyetemi tanulmányait Prágában, Pozsonyban és Budapesten végezte. Pannonhalmán szlavisztikát, győri iskolákban magyar, latin és orosz nyelvet tanított. Győrben a bencés rendház főnöke volt. Szakterülete a magyar nyelvjárástan, a szláv–magyar nyelvi kapcsolatok és a tudománytörténet. Nyelvészeti és irodalomtörténeti folyóiratokban publikált. Fő műve a kürti nyelvjárás hangtani feldolgozása, melyben a prágai fonológiai iskola módszertani alapelveit is hasznosította. – Fm. A kürti nyelvjárás hangtana (mon., 1939). – Ir. Úrhegyi Emília: D. J. V. (Magyar Nyelv, 1978).

(* 1951. okt. 19. Kürt, † 2012. aug. 1. Érsekújvár) Tanár, szakíró, szerkesztő. A Nyitrai Pedagógiai Főiskolán szerzett magyar–szlovák szakos tanári oklevelet (1975). 1975-től a szímői magyar alapiskola tanára és igazgatója, végül 2004-ig a kürti alapiskola tanára. Pedagógusi munkája mellett helytörténeti kutatással és ismeretterjesztéssel foglalkozott. Közel hetven didaktikai célzatú hangjátékot írt a Szlovák Rádió magyar adása számára. Lant és kard címmel hétkötetes könyvsorozatot szerkesztett, amelyben a magyar történelemmel foglalkozó verseket gyűjtötte össze. – Fm. „…s lettem a kicsinyek papja” (mon. Lukács Pálról, 1996); Anyanyelvi játékok (1996); Kürt (falumon., 2000); Anyanyelvi kavalkád (2004).

(* 1904. dec. 19. Horváti, † 1998. ápr. 7. Párkány) Pedagógus, képzőművész. Az esztergomi Szt. Imre Főreáliskolában érettségizett 1922-ben, majd a prágai német egyetem építészeti karán kezdte tanulmányait, melyeket két szemeszter után Pozsonyban folytatott, ahol tanítói vizsgát tett. 1950–1960 között a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán, valamint a kassai Šafárik Egyetem BTK-án tanult, és történelem–képzőművészet szakos tanári képesítést szerzett. – 1929 és 1945 között Ipolynyéken, Naszvadon és Udvardon tanított. 1946–1949-ben a magyar áttelepítési bizottság meghatalmazottja. Ezután Kürtön, majd Tardoskedden volt tanító, ill. iskolaigazgató. 1960-tól a nyitrai Pedagógiai Főiskola képzőművészeti tanszékének tanársegéde. Nyugdíjazása után, 1966–1976 között a párkányi művészeti alapiskola általa alapított képzőművészeti osztályát vezette. Diákévei alatt kezdett festeni, 16 csoportos és 23 önálló kiállítása volt. Halála előtt néhány évvel a szülőfalujához közeli Ipolyságnak adományozta mintegy kétszáz képét, ez lett az alapja a város galériájának, amely később felvette a festő nevét.

(* 1915. márc. 12. Kürt, † 2000. szept. 14. Érsekújvár) Költő, író. Pozsonyban érettségizett. Az 1950-es évektől jelentek meg gyermekversei, meséi. – Fm. Mocskos Palkó – Cifra Olga (verses mesék, 1961); Mesét mondok, gyerekek (mesék, 1964); Óka, bóka, libikóka (gyermekv., 1991); Kacsatánc (gyermekv., 1997); Fellegjáró Pöttöm Pál (gyermekv., 2003); Nyelvelő ábécé (gyermekv., 2007).