Écsi Gyöngyi (GJ)

(* 1965. dec. 26. Vágsellye) Előadóművész, lelkész. Galántán érettségizett, majd Pozsonyban folytatta tanulmányait, ahol táncosként, ill. énekesként kapcsolódott be az Ifjú Szivek Táncegyüttes munkájába. 1989-ben rövid ideig A Hét munkatársa is volt. A Ghymes zenekar énekeseként vált országosan ismertté. Később Berzétén telepedett le, ahol kántorként tevékenykedett és népműveléssel, közösségfejlesztéssel foglalkozott. Itt kezdte el önálló bábos előadóművészi pályáját is. A komáromi Calvin János Teológiai Akadémia elvégzése után Hetényben lett lelkész. Énekesként, előadóművészként Európa több országában is számos fellépést tartott, tucatnyi lemezen, CD-n, kazettán énekelt, meseszínházat alapított, televíziós műsorokban szerepelt, miközben népdalgyűjtőként is tevékeny volt. 2007-ben ő volt a Mikola Anikó-díj első kitüntetettje. – Fm. Hanghordozók: Árgyélus kismadár (2000); Karácsonyi népénekek (1998, 2005); Régi magyar imádságok és énekek (2007). Önálló műsorai: Az élet és a halál vize (bábos meseelőadás); Angyalbárányok (bábos meseelőadás); Hétszínű búzaszem (bábos meseelőadás); A felvidéki népi líra gyöngyszemei (mesék és népdalok felnőtteknek); „Bő Magyarországon párja nem vóut…” (népmesék).

Kocsis Aranka (FI)

(* 1953. dec. 8. Bálványszakállas) Szerkesztő, néprajzkutató. A komáromi magyar tanítási nyelvű gimnáziumban érettségizett (1972), majd a budapesti ELTE magyar–néprajz szakán végzett 1977-ben (bölcsészdoktorátus: 1995; PhD: 2004). A somorjai Honismereti Ház vezetője (1977), a pozsonyi Állami Területi Levéltár szakdolgozója (1978), majd a Nő szerkesztő-riportere (1982–1989), ill. a Csemadok néprajzi szakelőadója és egyik újraindítója s titkára a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaságnak (1989–1990). A Nő (1991–1992), majd a Tücsök főszerkesztője (1995–1999, 2003-tól). 1999–2003-ban a Kalligram Kiadó munkatársa. Elsősorban népművészettel, társadalomnéprajzzal foglalkozik. – Fm. Zoboralji hímzések (1994); A vajkai szék nemesei. Hagyatéki leltárak a 17–19. századból (1997); A gazda, a családja, a munka és a hatalom (2006); Magyar faluk és magyar falusiak a szlovák fővárosban. Városiasodás és etnicitás a 20. századi Pozsony szélén (2011).

Varga Sándor (FI)

(* 1942. nov. 6. Hetény) Levéltáros, történész. Komáromban érettségizett (1959), majd a nyitrai Pedagógiai Főiskolán tanult, végül a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án szerzett történelem–levéltáros szakos oklevelet (1966), 1975-től bölcsészdoktor. 1968–1970-ben a Csemadok KB titkára, majd szakelőadója. 1971–1989 között a pozsonyi Állami Központi Levéltár munkatársa, 1989. dec.-től 1990 jún.-ig a szlovák kormány miniszterelnök-helyettese. 1990. júl. 1-jétől 1993-ig ismét az Állami Központi Levéltár dolgozója, 1994-től a Csemadok Országos Tanácsának levéltárosa, 1995–2005 között az Illyés Közalapítvány Kuratóriumának szlovákiai titkára. Diákként tevékenyen bekapcsolódott a szlovákiai magyar ifjúsági szerveződésekbe, 1968-ban egyik alapítója a MISZ-nek. 1978–1989-ben tagja volt a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának. 1991-ben létrehozta a rövid életű Nemzetiségi Dokumentációs Centrumot. Az 1970-es évektől technikatörténeti dolgozatot is publikált.