Bánsághi Vince (FI)

(* 1881. dec. 27. Resicabánya [Románia], † 1960. márc. 26. Helemba) Festő. 1904-ben Vajda Zsigmondnál, 1905-től a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Zemplényi Tivadarnál és Ferenczy Károlynál tanult festeni. 1911–1912-ben a Julian Akadémiára járt Párizsban. 1912-ben Helembán telepedett le. 1908-ban szerepelt először munkáival a Nemzeti Szalonban. Főleg lírai hangulatú tájképeket festett. Jelentősek oltárképei, egyéb templomi festményei (Kéménd, Szalka).

M.NAGY LASZLO (FI)

(* 1943. febr. 20. Rárósmulyad – † 2022. febr. 24.) Fotóriporter. Esti tagozaton érettségizett Pozsonyban (1977), Olomoucban szakérettségizett (1984). 1973–1975-ben a nagykürtösi Haladás fotósa, 1975-től a Nő, majd a Štart és a Šport c. hetilapok fotóriportere. Nyugdíjas éveiben Helembán élt. Könyvet írt a kezdő fotósoknak. Fényképsorozatot készített a szlovákiai magyar írókról. Fotóit több egyéni és csoportos kiállításon mutatta be. – Díjak: Magyar Arany Érdemkereszt (2019); Duna Mente Nemzetközi Fotópályázat II. díj; Cassova Foto bronzplakett; Mikszáth Kálmán Emlékérem – Fm.: Sorsom ez nekem (2019, magánkiad.)

Nagy János (NL)

(* 1935. jún. 17. Rákosszentmihály [Mo.] – † 2021. márc. 18. Tata [Mo.]) Szobrász. 1954–1961-ben a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1961–1966 között a besztercebányai, 1968–1970-ben a nyitrai Tanárképző Főiskolán tanított. Komáromban (1965–1972), Helembán (1972–1981), Almáson (1981–1984), majd 1984-től Hetényben élt, újabban ismét Helembán alkot. 1990-ben alapító tagja és 1995-ig elnöke volt a Csehszlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságnak, ill. a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának. Több szakmai szervezet és művészcsoport tagja. 2005-től a Magyar Művészeti Akadémia is tagjai közé választotta. A figuratív szobrászat híve. Műveinek főbb ihletői: a bibliai fogantatású emberi lény, a nő mint az élet központi szereplője, a magyar etnogenezis, a felvidéki magyarság történelmének sorsfordulói és történelmi eseményei. Köztéri munkái számos dél-szlovákiai magyarlakta településen megtalálhatóak. Alkotói munkásságának kiemelkedő része plakett- és éremművészete. 1971-től rendszeresen részt vesz a FIDEM nemzetközi éremkiállításokon. Főbb díjai, kitüntetései: Esterházy János-emlékérem (1994); A Magyar Köztársaság elnökének aranyérme (2000). Helembán és Komáromban él. – Fm. Főbb köztéri munkái: 1959: Elsős (Komárom); 1967: Árvízi emlékmű (Gúta); 1969: Mártíremlékmű (Dunaszerdahely); 1974: Szökőkút (Komárom); 1975: Anyaság (Párkány); 1982: Kodály Zoltán (Galánta); 1987: Gitáros nő (Fülek); 1991: Esterházy János-emléktábla (Budapest); 1991: II. világháborús emlékmű (Ipolyszakállas); 1992: Sírbatétel (Ipolybalog); 1993: Csontváry-emléktábla (Kisszeben); 1995: Szenczi Molnár Albert szobra (Szenc); 1997: Bulcsu vezér lovasszobra (Búcs); 2004: Balassa Bálint-emléktábla (Esztergom); 2004: Kitelepítés (Komárom [Mo.]); 2006: 1956-os emlékmű (Dunaszerdahely). – Ir. Kerékgyártó István: Nagy János (mon., 1997).