Gáspár Péter
(* 1951. okt. 10. Bátorkeszi) Szobrász. A pozsonyi Iparművészeti Középiskolában érettségizett (1971). 1971–1977-ben a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán tanult. Pozsonyban él. 1977–1991 között a Képzőművészeti Egyetem tanársegéde, később adjunktusa, majd docense, 1996–1997-ben a pozsonyi Comenius Egyetem Tanárképző Karának docense volt, 2000-től a besztercebányai Művészeti Akadémia...megnyit →
(* 1951. okt. 10. Bátorkeszi) Szobrász. A pozsonyi Iparművészeti Középiskolában érettségizett (1971). 1971–1977-ben a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán tanult. Pozsonyban él. 1977–1991 között a Képzőművészeti Egyetem tanársegéde, később adjunktusa, majd docense, 1996–1997-ben a pozsonyi Comenius Egyetem Tanárképző Karának docense volt, 2000-től a besztercebányai Művészeti Akadémia...megnyit →
Részletek
Gáspár Péter (SZM)
(* 1951. okt. 10. Bátorkeszi) Szobrász. A pozsonyi Iparművészeti Középiskolában érettségizett (1971). 1971–1977-ben a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán tanult. Pozsonyban él. 1977–1991 között a Képzőművészeti Egyetem tanársegéde, később adjunktusa, majd docense, 1996–1997-ben a pozsonyi Comenius Egyetem Tanárképző Karának docense volt, 2000-től a besztercebányai Művészeti Akadémia Képzőművészeti Karának docense, ill. a figurális szobrászat tanszékének vezetője. D-Szl. magyarlakta településein számos köztéri szobra, emlékműve áll. Főbb díjai: Martin Benka-díj (1977); Pöstyéni parkkiállítás 1. díja (1987); Márai Sándor emlékműpályázat 1. díja (2003).
Karátsony Imre
(* 1928. jún. 24. Réte, † 1985. ápr. 3. Pozsony) Zenepedagógus, karnagy. Rétén nevelkedett. Szencen, Komáromban, Érsekújvárott és Pozsonyban tanult. A karnagyképzőt a pozsonyi Kerületi Népművelési Intézetben végezte el. 1951-ben Bátorkeszire került, haláláig a magyar tannyelvű alapiskola pedagógusa volt. Kezdetben felső tagozatos tanulókból alapított éneklőcsoportot....megnyit →
(* 1928. jún. 24. Réte, † 1985. ápr. 3. Pozsony) Zenepedagógus, karnagy. Rétén nevelkedett. Szencen, Komáromban, Érsekújvárott és Pozsonyban tanult. A karnagyképzőt a pozsonyi Kerületi Népművelési Intézetben végezte el. 1951-ben Bátorkeszire került, haláláig a magyar tannyelvű alapiskola pedagógusa volt. Kezdetben felső tagozatos tanulókból alapított éneklőcsoportot....megnyit →
Részletek
Karátsony Imre (csa)
(* 1928. jún. 24. Réte, † 1985. ápr. 3. Pozsony) Zenepedagógus, karnagy. Rétén nevelkedett. Szencen, Komáromban, Érsekújvárott és Pozsonyban tanult. A karnagyképzőt a pozsonyi Kerületi Népművelési Intézetben végezte el. 1951-ben Bátorkeszire került, haláláig a magyar tannyelvű alapiskola pedagógusa volt. Kezdetben felső tagozatos tanulókból alapított éneklőcsoportot. 1958-tól foglalkozott aktívan karvezetéssel. Alapító és élete végéig állandó tagja volt a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának. – Ir. A bátorkeszi alapiskola 50 éve (2001).
Kemény Lajos
(* 1864. aug. 8. Károlyháza, † 1948. febr. 2. Pozsony) Publicista, történész. Bátorkeszin nevelkedett; iskolái elvégzése után, húszéves korában került Pozsonyba, 1894–1924 között a város főszámvevője. Nyugdíjazása után, 1924-től Pozsony és környéke művészettörténeti és történeti emlékeivel foglalkozott; helybeli magyar és német lapokban publikált. –...megnyit →
(* 1864. aug. 8. Károlyháza, † 1948. febr. 2. Pozsony) Publicista, történész. Bátorkeszin nevelkedett; iskolái elvégzése után, húszéves korában került Pozsonyba, 1894–1924 között a város főszámvevője. Nyugdíjazása után, 1924-től Pozsony és környéke művészettörténeti és történeti emlékeivel foglalkozott; helybeli magyar és német lapokban publikált. –...megnyit →
Részletek
(* 1864. aug. 8. Károlyháza, † 1948. febr. 2. Pozsony) Publicista, történész. Bátorkeszin nevelkedett; iskolái elvégzése után, húszéves korában került Pozsonyba, 1894–1924 között a város főszámvevője. Nyugdíjazása után, 1924-től Pozsony és környéke művészettörténeti és történeti emlékeivel foglalkozott; helybeli magyar és német lapokban publikált. – Fm. Pozsony a XVII. században (monográfia, folytatásokban a Híradóban 1927-ben); A pozsonyi vár és váralja (1933).
Lacza Tihamér
(* 1948. nov. 29. Bátorkeszi) Vegyész, irodalomkritikus, tudomány- és művelődéstörténész. Érsekújvárott érettségizett (1967). A prágai Károly Egyetem TTK-án vegyészmérnöki oklevelet szerzett (1972). 1970–1971-ben a prágai Ady Endre Diákkör elnöke s egyik alapítója volt a Homokóra c. lapnak. 1972–1975 között a SZTA pozsonyi Polimer Intézetének...megnyit →
(* 1948. nov. 29. Bátorkeszi) Vegyész, irodalomkritikus, tudomány- és művelődéstörténész. Érsekújvárott érettségizett (1967). A prágai Károly Egyetem TTK-án vegyészmérnöki oklevelet szerzett (1972). 1970–1971-ben a prágai Ady Endre Diákkör elnöke s egyik alapítója volt a Homokóra c. lapnak. 1972–1975 között a SZTA pozsonyi Polimer Intézetének...megnyit →
Részletek
Lacza Tihamér (ST)
(* 1948. nov. 29. Bátorkeszi) Vegyész, irodalomkritikus, tudomány- és művelődéstörténész. Érsekújvárott érettségizett (1967). A prágai Károly Egyetem TTK-án vegyészmérnöki oklevelet szerzett (1972). 1970–1971-ben a prágai Ady Endre Diákkör elnöke s egyik alapítója volt a Homokóra c. lapnak. 1972–1975 között a SZTA pozsonyi Polimer Intézetének munkatársa, 1975–1995 között a Hét szerkesztője (1989–1995-ben főszerkesztője); 1995-től 2013-ig a Szlovák Rádió magyar adásának szerkesztő-riportere. 1997–1998 között a pozsonyi magyar gimnázium, 2003-tól a budapesti Műszaki Egyetem komáromi kihelyezett tagozata, 2005-től a Selye János Egyetem óraadó tanára; a Szabad Újság kulturális, ill. tudományos ismeretterjesztő rovatának szerkesztője. Ismeretterjesztő hangjátékokat is írt; tankönyveket, ill. mezőgazdasági szakkönyveket fordított magyarra. Több szakmai és társadalmi szervezet tagja, tisztségviselője volt, 1991–1996-ban a Szlovákiai Magyar Tudományos Társaság alelnöki tisztét töltötte be. – Díjak: Posonium Irodalmi Díj Különdíja (2006); Hevesi Endre-díj (2007); Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje (2011); Jedlik-díj (2012). – Fm. Ember a szóban (kritikák, tan., 1985); Gondolatokból épült katedrális (tan., dr. Kiss Lászlóval és Ozogány Ernővel, 2001); Utazók, felfedezők, hódítók, kalandorok (tan., 2003); Az ókor emlékezete – a sziklarajzoktól az ábécéig (2004); Séta egy kertben (kritikák, tan., 2005); A bűvös táblázat – a kémiai elemek kultúrtörténete (mon. 2006); Tankönyvek hősei I. (tan., 2008); A pálya szélén (tan., 2008); Sziget a szárazföldön (mon., 2012); Zsinórpadlás (Kiss Lászlóval és Ozogány Ernővel, 2013), A tudomány apostolai A–K (2013).
Varga Béla
(* 1928. febr. 28. Bátorkeszi, † 1994. júl. 3. Köbölkút) Tanár, művelődésszervező. 1950-ben érettségizett Érsekújvárott; 1953–1957-ben a pozsonyi Pedagógiai Főiskola levelező tagozatán magyar–szlovák szakos oklevelet szerzett. 1952–1958-ban Köbölkúton tanító, majd iskolaigazgató; 1958–1961-ben járási tanfelügyelő Érsekújvárott, 1970-ig, ill. 1977–1984 között ismét iskolaigazgató volt Köbölkúton. 1970–1977-ben...megnyit →
(* 1928. febr. 28. Bátorkeszi, † 1994. júl. 3. Köbölkút) Tanár, művelődésszervező. 1950-ben érettségizett Érsekújvárott; 1953–1957-ben a pozsonyi Pedagógiai Főiskola levelező tagozatán magyar–szlovák szakos oklevelet szerzett. 1952–1958-ban Köbölkúton tanító, majd iskolaigazgató; 1958–1961-ben járási tanfelügyelő Érsekújvárott, 1970-ig, ill. 1977–1984 között ismét iskolaigazgató volt Köbölkúton. 1970–1977-ben...megnyit →
Részletek
(* 1928. febr. 28. Bátorkeszi, † 1994. júl. 3. Köbölkút) Tanár, művelődésszervező. 1950-ben érettségizett Érsekújvárott; 1953–1957-ben a pozsonyi Pedagógiai Főiskola levelező tagozatán magyar–szlovák szakos oklevelet szerzett. 1952–1958-ban Köbölkúton tanító, majd iskolaigazgató; 1958–1961-ben járási tanfelügyelő Érsekújvárott, 1970-ig, ill. 1977–1984 között ismét iskolaigazgató volt Köbölkúton. 1970–1977-ben a Csemadok KB főtitkára Pozsonyban. Csanda Sándor mellett közreműködött Fábry Zoltán válogatott levelezésének kiadásában (1978).