Somogyi Matyas (FI)

(* 1935. febr. 7. Amadékarcsa) Újságíró, szerkesztő. A 2. világháború utáni jogfosztottság idején családjukat is csehországi kényszermunkára deportálták. Komáromban magyar gimnáziumban érettségizett (1953), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án magyar–szlovák szakos tanári oklevelet szerzett (1958). Szakdolgozata, majd később doktori értekezése szülőfaluja nyelvjárási jelenségeinek feldolgozására irányult.  A Pionírok Lapja főszerkesztő-helyettese, majd főszerkesztője (1960–1963). Ezután a prágai Magyar Kultúra osztályvezetője, 1964–1993 között az Új Szó prágai fiókjának vezetője és parlamenti tudósítója. 1993–2012 között a budapesti Magyar Nemzet és a Szabad Újság tudósítója. Riportjainak gyakori tárgya   a cseh–magyar történelmi és kulturális kapcsolatok emlékeinek feltárása. Az újságírás mellett szélesebb szülőföldjéhez, a csallóközi Karcsaszél ősi településeinek múltjához és jelenéhez kapcsolódó   hely- és családtörténeti tanulmányok szerzője. Prágában él, 1995-től nyugdíjas. – Művei: Egyházkarcsa címere (1996); Királyfiakarcsa–Látnivalók (1996); Karcsai olvasókönyv (1997);  A szent király hűséges fiai (2003); A derghi és karcsai Somogyi család címere (2004); Egy családi alapítvány története (2005); Letűnt idők hagyatéka (2010); A csallóközi Karcsaszél üzenetei (2015); Varga Zsuzsanna győri családtaggal együtt társszerzője a győri Universitas kiadásában  2015-ben megjelent, s Baracskai András történész által szerkesztett genealógiai munkának (Baracskai András – Somogyi Mátyás – Varga Zsuzsanna: A derghi és karcsai Somogyi család története.)