Kronológiák - A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája (1944–1992)

A (cseh)szlovákiai magyarság története immár közel kilenc évtizedre tekint vissza, múltjának feldolgozásával ennek ellenére máig adós a történettudomány. Hatványozottan érvényes ez a megállapítás a második világháború végén kezdődő s jelen kronológia tárgyát is képező második kisebbségi korszakára, amelyből a szakirodalom eddig jobbára csupán történetének legfájóbb szakaszát, 1944 és 1948 közötti jogfosztásának eseményeit tárgyalta. A felvidéki magyarság történetének feltárását célzó kutatási program részét képezi – s remélhetőleg a további kutatások támpontjául is szolgál majd – a (cseh)szlovákiai magyarság 1944 és 1992 közötti történetének kronologikus feldolgozása. (összeállította: Popély Árpád)

1971. november 26-27.

Választásokat tartanak a Szövetségi Gyűlésbe, a Cseh Nemzeti Tanácsba, a Szlovák Nemzeti Tanácsba és a nemzeti bizottságokba. A hivatalos végeredmény szerint a választásokon a választópolgárok 99,4%-a vesz részt, akik 99,8%-a megszavazza a Nemzeti Front jelöltjeit. A Szövetségi Gyűlés 200 tagú Népi Kamarájában 6 (többek között Lőrincz Gyula, az Új Szó főszerkesztője és Fekete József vállalati igazgató), a 150 tagú Nemzetek Kamarájában 10 (többek között Renczés Sándor és Szénási Ferdinánd efsz-elnökök, valamint Kondrčík Margit efsz-dolgozó), a 150 tagú SZNT-ben 16 (többek között Fábry István, a Csemadok KB elnöke, Retkes Lajos és Vajányi László efsz-elnök, Szulányi Mária és Tóth Tihamér munkás,

Hibát talált?

Üzenőfal