Kronológiák - A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája (1944–1992)

A (cseh)szlovákiai magyarság története immár közel kilenc évtizedre tekint vissza, múltjának feldolgozásával ennek ellenére máig adós a történettudomány. Hatványozottan érvényes ez a megállapítás a második világháború végén kezdődő s jelen kronológia tárgyát is képező második kisebbségi korszakára, amelyből a szakirodalom eddig jobbára csupán történetének legfájóbb szakaszát, 1944 és 1948 közötti jogfosztásának eseményeit tárgyalta. A felvidéki magyarság történetének feltárását célzó kutatási program részét képezi – s remélhetőleg a további kutatások támpontjául is szolgál majd – a (cseh)szlovákiai magyarság 1944 és 1992 közötti történetének kronologikus feldolgozása. (összeállította: Popély Árpád)

1956. október 25.

A CSKP KB Politikai Irodája Antonín Novotnýnak a moszkvai tanácskozásról szóló tájékoztatóját követően egyetértését fejezi ki Hruscsov értékelésével, aki szerint a magyar felkelés „ellenforradalmi puccs”, a felkelők pedig „banditák”, s feladatul adja a Titkárságnak, hogy a magyarországi eseményekkel kapcsolatban tegye meg a szükséges intézkedéseket, a csehszlovák-magyar határon pedig különleges intézkedéseket léptessen életbe.

Az Új Szó első ízben tudósít az október 23-i magyarországi eseményekről. A lap beszámolója szerint „a zavargásokat ellenforradalmi elemek szították, amelyek megkísérelték a népi demokratikus rendszer megdöntését”. Ezzel párhuzamosan címoldalon közli a Rudé právo című prágai központi pártlap Szilárdan a szocializmus útján című szerkesztőségi cikkét, amely ellenforradalmi erők véres zavargásainak minősíti az eseményeket.

Hibát talált?

Üzenőfal