Kronológiák - A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája (1944–1992)

A (cseh)szlovákiai magyarság története immár közel kilenc évtizedre tekint vissza, múltjának feldolgozásával ennek ellenére máig adós a történettudomány. Hatványozottan érvényes ez a megállapítás a második világháború végén kezdődő s jelen kronológia tárgyát is képező második kisebbségi korszakára, amelyből a szakirodalom eddig jobbára csupán történetének legfájóbb szakaszát, 1944 és 1948 közötti jogfosztásának eseményeit tárgyalta. A felvidéki magyarság történetének feltárását célzó kutatási program részét képezi – s remélhetőleg a további kutatások támpontjául is szolgál majd – a (cseh)szlovákiai magyarság 1944 és 1992 közötti történetének kronologikus feldolgozása. (összeállította: Popély Árpád)

1954. április 8.

Az SZLKP KB ülésén Karol Bacílek első titkár a nemzeti bizottsági választásokkal kapcsolatban hangsúlyozza, hogy a jelöltek kiválasztásánál gondolni kell valamennyi nemzetiség igazságos képviseletére. A képviselőjelöltek nemzetiségi besorolása és a reszlovakizáltak nemzeti hovatartozásának kérdése kapcsán helyteleníti, hogy a szlovákul gyakran nem is beszélő reszlovakizáltak a képviselő-testületekbe szlovákként kerüljenek be, ezért kijelenti, hogy „le kell számolni az ún. reszlovakizáció következményeivel”, s „mindenki szabadon vallja magát olyan nemzetiségűnek, amely nyelven legjobban ki tudja fejezni magát, amely a legközelebb áll hozzá”.

Az Igazságügyi Minisztérium 2471/54. sz. körlevelében úgy rendelkezik, hogy a bírósági ítéleteket, amennyiben azt az érdekelt úgy kívánja, magyar nyelven is kézbesíteni kell.

Hibát talált?

Üzenőfal