Kronológiák - A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája (1944–1992)

A (cseh)szlovákiai magyarság története immár közel kilenc évtizedre tekint vissza, múltjának feldolgozásával ennek ellenére máig adós a történettudomány. Hatványozottan érvényes ez a megállapítás a második világháború végén kezdődő s jelen kronológia tárgyát is képező második kisebbségi korszakára, amelyből a szakirodalom eddig jobbára csupán történetének legfájóbb szakaszát, 1944 és 1948 közötti jogfosztásának eseményeit tárgyalta. A felvidéki magyarság történetének feltárását célzó kutatási program részét képezi – s remélhetőleg a további kutatások támpontjául is szolgál majd – a (cseh)szlovákiai magyarság 1944 és 1992 közötti történetének kronologikus feldolgozása. (összeállította: Popély Árpád)

1946. szeptember 6.

A párizsi békekonferencia Magyar Területi és Politikai Bizottságában Csehszlovákia előterjeszti Magyarországgal szembeni területi követeléseit: a Duna jobb partján 5 falu (Horvátjárfalu, Oroszvár, Dunacsún, Rajka és Bezenye) átadását követeli a pozsonyi hídfő megnagyobbítása céljából. Juraj Slávik washingtoni csehszlovák követ érvelése szerint a 150 km2 nagyságú terület elengedhetetlenül szükséges Pozsony városának és kikötőjének fejlesztéséhez. A bizottság meghallgatja Sebestyén Pál magyar küldöttet is, aki abszurd helyzetnek nevezi, hogy miközben Csehszlovákia 200 000 magyar kitoloncolását követeli, újabb magyar területekkel kívánja növelni az ország területét.

Hibát talált?

Üzenőfal