Kronológiák - A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája (1944–1992)

A (cseh)szlovákiai magyarság története immár közel kilenc évtizedre tekint vissza, múltjának feldolgozásával ennek ellenére máig adós a történettudomány. Hatványozottan érvényes ez a megállapítás a második világháború végén kezdődő s jelen kronológia tárgyát is képező második kisebbségi korszakára, amelyből a szakirodalom eddig jobbára csupán történetének legfájóbb szakaszát, 1944 és 1948 közötti jogfosztásának eseményeit tárgyalta. A felvidéki magyarság történetének feltárását célzó kutatási program részét képezi – s remélhetőleg a további kutatások támpontjául is szolgál majd – a (cseh)szlovákiai magyarság 1944 és 1992 közötti történetének kronologikus feldolgozása. (összeállította: Popély Árpád)

1946. május 8.

A magyar kormány újabb jegyzékkel fordul a nagyhatalmakhoz, amelyben az ENSZ alapokmányára hivatkozva megfogalmazza a kisebbségek védelmének a békeszerződésbe való belefoglalásának, a kisebbségellenes törvények hatályon kívül helyezésének, az új határok megvonása után fennmaradó kisebbségek számára autonómia biztosításának, ill. az autonómiák és a kisebbségi jogok nemzetközi ellenőrzésének igényét. Az otthonukból elüldözött magyarok számára ezen kívül a lakóhelyükre való visszatérés lehetőségét és részleges kártérítést kér.

Az Ideiglenes Nemzetgyűlés elfogadja a 115/1946. sz. ún. amnesztiatörvényt, amely szerint a csehek és szlovákok szabadságának visszanyeréséért, valamint a megszállók és segítőtársaik elleni harcban 1938. szeptember 30-a és 1945. október 28-a között elkövetett cselekmények akkor sem minősülnek törvényellenesnek, ha az érvényes jogszabályok szerint egyébként büntetendők lennének.

Ján Púll ipar- és kereskedelemügyi megbízott 1104/1946. sz. hirdetményével ún. nemzeti gondnokok felügyelete alá helyezi az „államilag megbízhatatlan”, tehát többek között a német és magyar nemzetiségű személyek tulajdonában levő szabadalmakat.

Hibát talált?

Üzenőfal