Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1943. január 27.

Marina Gyula, a kormányzói biztosság tanulmányi osztálya vezetőjének Szinyei Merse Jenő kultuszminiszterhez „az ukrán szervezkedés tárgyában” intézett bizalmas leveléből: „Az egyes tanári testületek a fegyelmi vizsgálatokat az elítélt tanulók meghallgatása nélkül folytatták le, mivel azok a jogerős ítélet folytán nem voltak szabadlábon. Időközben az elítélt tanulók a Kormányzó Úr Őfőméltósága kegyelmi ténye folytán szabadlábra helyeztettek, már kérvényezték is felvételüket volt iskolájukba, azonban az ellenük folyó fegyelmi eljárás miatt felvételüket az intézetek igazgatói megtagadták […] A szervezkedésben részt vett és elítélt tanítókkal kapcsolatban tisztelettel jelentem, hogy azokat saját hatáskörömben állásukból felfüggesztettem […] a kárpátaljai tanítóság a csehszlovák uralom idejében erősen részt vett a politikai mozgalmakban s ezért Kárpátalja felszabadulásakor mint a legmegbízhatatlanabb tisztviselői elem került át hozzánk. […] a javíthatatlanok a közszolgálatból elbocsáttattak, vagy pedig külföldre szöktek […] A szóbanlevő szervezkedésben nemcsak az ifjúság, hanem Kárpátalja társadalma is nagy mértékben érdekelve van s ezért rendkívül nagy a feszültség és a várakozás a hatósági intézkedések iránt.”

Hibát talált?

Üzenőfal