Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1942. november

A belügyi tárca költségvetésének vitájában felszólaló Spák Iván kárpátaljai képviselő állást foglalt a kormányzósági intézmény fenntartása mellett szemben azokkal a törekvésekkel, amelyek célja, hogy ezt a területet is vármegyékre darabolják. Válaszában a belügyminiszter kitért arra is, miszerint: „Kifogást emelt a képviselő úr az ellen, hogy felelős tényezők részéről hűségnyilatkozatokat várnak a nemzetiségektől. Soha nem hallottam ilyesmit felelős tényezőktől. Mi nem nyilatkozatokat, hanem hűséget várunk a nemzetiségektől. Megköveteljük a hűséget minden feltétel nélkül.” – A MÁV igazgatósága közölte, hogy „a háború okozta szénszükséglet következtében az idei tél folyamán” a helyi érdekű vonatokat nem fűtik. – Olasz katonatisztek jártak Ungváron. – Kádár L. Levente belügyi államtitkár Bátyuban, Beregszászban és Munkácson ONCSA-házakat adott át. – Budapesten meghalt Árky Ákos (sz. 1858), aki az 1920-as években magyar pártvezető volt Kárpátalján. – Ettől a hónaptól Munkácson át közlekednek azok a különvonaton, amelyek Lavocsne irányában a frontra viszik a katonákat.

Hibát talált?

Üzenőfal