Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1935. május 19.

Nemzetgyűlési és szenátusi választásokat tartottak az országban. Kárpátalja 9 képviselőt és 5 szenátort választott. A magyar pártszövetség a 11. számú listával indult („Az Országos Keresztényszocialista Párt, a Magyar Nemzeti Párt, az Őslakos Németek Pártja Szlovenszkón és Podkarpatszka Ruszban, Szudétanémet Választási Szövetség” listája). Az utóbbi 11,05%-ot, a CSKP 25,61%-ot, a szlovák pártok 14,85%-ot, a centralista pártok 44,53%-ot értek el. A Prágai Magyar Hírlap vezércikkéből: „A kárpátaljai magyarok a mi székelyeink. Olyan sok életerő van bennük, mint a székelyekben. Ők sem asszimilálódnak. Székelyes magyar vitalitásuk csattanóan megmutatkozott minden választás alkalmával.”

Hibát talált?

Üzenőfal