Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1934. szeptember 5.

A Kárpáti Magyar Hírlap írta: „Az iskolai év kezdetével ismét aktuálissá váltak a magyarság iskoláztatási problémái. Főként Ungváron vált ez a kérdés égetővé, ahol a magyar értelmiség úgyszólván teljesen cserbenhagyta a magyar iskolát. Se magyar elemi, se a polgári iskola magyar osztályaiban nem lelhetők fel a magyar értelmiség gyermekei, vagy ha igen, igen elenyésző számban.” – A pozsonyi iskolaügyi referátus e napon kelt 6709/III. sz. rendelkezése arról értesítette a községi könyvtárakat, hogy 271 könyv indexre került, közte Prohászka Ottokár, Babits Mihály, Gárdonyi Géza, Gulácsy Irén, Herczeg Ferenc, Kiss József, Kodolányi János, Kosztolányi Dezső, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond, Szabó Dezső, valamint Sziklay Ferenc, R. Vozáry Aladár és mások művei.

Hibát talált?

Üzenőfal