Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1933. március 18.

Munkácson közös értekezletet tartottak Kárpátalja kormánypárti cseh és ruszin parlamenti képviselői és szenátorai a magyarországi revizionista mozgalom felerősödésével kapcsolatban. A határozatból: „A podkarpatszka ruszi nép többségét képviselő szenátorok és képviselők a legerélyesebben tiltakoznak a békeszerződések bármilyen irányú revíziója ellen, amely Podkarpatszka Rusz, illetve a köztársaság egysége ellen irányul. – A podkarpatszka ruszi nép évszázados idegen elnyomatás alatt szenvedett s önkéntesen csatlakozott a Csehszlovák Köztársasághoz, mert csak így látta biztosítva nemzeti életének a fejlesztését. Podkarpatszka Rusz az orosz népé, nem a magyaroké. A podkarpatszka ruszi népnek a köztársaság keretében autonómiája van, amely lehetővé teszi kulturális és gazdasági fejlődését és a Kárpátok déli lejtőin élő népet nemzeti egységbe tömöríti. – Podkarpatszka Rusz népe sohasem fogja tűrni, hogy ezt a területet bármilyen más államhoz csatolják és szabadságukat, ha kell, életükkel is megvédelmezik.”

Hibát talált?

Üzenőfal