Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1931. augusztus

A lilafüredi magyar–csehszlovák kereskedelmi tárgyalásokon jelen volt Kárpátalja képviselője is. – Az Európai Nemzeti Kisebbségek Genfben megtartott VII. kongresszusán Kárpátaljáról Kurtyák Iván, az Autonóm Földműves Szövetség elnöke volt jelen, aki beszédet tartott a ruszin autonómia ügyében. A csehszlovákiai magyarságot Szüllő Géza és Jaross Andor képviselte. – Kárpátaljai előadókörúton járt Fábry Zoltán író. – Husznaj Igor tanfelügyelő utasítására a beregszászi állami elemi iskola magyar tagozatának könyvtárából kiselejtezték a következő könyveket: Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI–XVII. században, Szádeczky-Kardos Lajos: Konstantinápoly és magyar emlékei, Szana Tamás: Száz év a magyar művészet történtéből, Benedek Elek: Magyar mese- és mondavilág, Fraknói Vilmos: Pázmány Péter, Thaly Kálmán: Kurucvilág, Tóth Béla: Mendemondák.

Hibát talált?

Üzenőfal