Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1925. január

Munkácson járt Markovic Iván közoktatásügyi miniszter. Az elbocsátott tanerők Bíró István vezette küldöttsége memorandumot nyújtott át, melyben többek között leszögezik: „Az 1919-ik évi impériumváltozás mint aktív állami tanítókat, óvókat talált bennünket. Zavartalanul folytattuk munkánkat, míg az uzhorodi iskolai felsőbb hatóság 1920 február végén felmentett állásunkból s beszűntette járandóságainkat. A hivatalos rendelet ezen intézkedését semmivel sem indokolta meg, de záradékában további intézkedést ígért. – Ezt a további intézkedést vártuk s várjuk azóta mindig, de hiába.” A miniszter felkereste Husztot és Ungvárt is.

Hibát talált?

Üzenőfal