Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1922. december 31.

Az ungvári rendőrség nem engedélyezte a Kossuth téri állami elemi iskola falán levő Petőfi-emléktábla megkoszorúzását. – A Mozaik Kultúregyesület irodalmi szakosztálya szervezte az ungvári Petőfi-ünnepséget. Mécs László tartott ünnepi beszédet: „engedjük végigesőzni lelkünkön Petőfi napos lelkének fényzuhatagjait!” Itt hangzott el először a költő Szellemidézés című verse, melyet Petőfi születésének 100. évfordulójára írt. Előadást tartott még Rácz Pál „Petőfi mint színész” címmel. Beregszászban Tvaroska Mihály olvasta fel „A 26 éves Petőfi” című dolgozatát. Visken, Nagyszőlősön, Tiszaújlakon az ünnepi beszédet Hokky Károly, a Határszéli Újság felelős szerkesztője, Munkácson Bertók Béla református főesperes tartotta. Sziklay Ferenc, a magyar pártszövetség kultúrreferense szerint a „városokban és falvakban megrendezett 242 Petőfi ünnepségtől számítható a szlovenszkói és kárpátaljai magyarság hogy úgy mondjam ťkisebbségiŤ öntudatának, közösségérzetének fogantatása. Ez az első egységes és országos megmozdulás támasztotta fel a lelkekben az országos szervezkedés, a biztos alapokra fektetett kultúrmunka szükségérzetét, az egyesületi jog igénybevételének kívánságát.”

Hibát talált?

Üzenőfal