Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1922. augusztus 5.

Munkácson ülésezett az Egyesült Ruszin Párt – a földműves szövetség, a földműves autonóm párt, a munkapárt – Vezérlő Bizottsága. A Népszövetséghez intéztek memorandumot amiatt, hogy a csehszlovák kormány nem teljesíti a saint-germaini szerződésben foglaltakat. – A Ruszinszkói Magyar Hírlap írta: Budapesten a parlament „törvényt fogadott el a visszahonosításra vonatkozólag. Eszerint ha valakinek községi illetősége elszakított területen volt és így magyar állampolgárságát elvesztette, a belügyminiszterhez fordulhat visszahonosításáért, ha itt akar letelepedni. A belügyminiszter kijelentette, hogy az ország tartozik az elszakított területek magyarságának azzal, hogy akik a békeszerződés következtében állampolgárságukat elvesztették, rövid eljárás útján ismét magyar állampolgárok lehessenek, ha komoly okból ide jönnek.”

Hibát talált?

Üzenőfal