Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1921. február 15.

Korláth Endre, a Ruszinszkói Magyar Pártok Szövetségének ügyvezetője levelet intézett az Egyesült Zsidópárt vezetőihez, melyben többek között kifejtette: „a zsidópártok felállítása óta a zsidók közül sokan úgy vélik, hogy magukat zsidó nemzetiségűeknek kell a népszámlálásnál vallaniuk.” Ez a körülmény a magyarság számarányának „károsodását eredményezné s nagyon sok helyen a magyar nyelvnek a közigazgatásban, bíráskodásban, sőt iskolákban való érvényesítését akadályozná”. – Ezen a napon országos népszámlálást tartottak (az elsőt Csehszlovákiában). A számlálóbiztosok a nemzetiséget (az 1910.évi népszámlálás alkalmával az anyanyelvet) regisztrálták. Kárpátalja összlakossága: 606 568 fő, ebből csehszlovák állampolgár 599 808.Nemzetiségi megoszlás: ruszin (’nagyorosz, ukrán, kárpátorosz’) 372 884, magyar 102 144, zsidó 80 059, cseh/szlovák 19 737, német 10 460.Felekezeti hovatartozás: görög katolikus 329 749, zsidó 93 023, evangélikus 64 703, pravoszláv 60 599, római katolikus 55 019.->1930. december 1.

Hibát talált?

Üzenőfal