1919. szeptember 10.
A Saint-Germain-en-Laye-ban aláírt szerződés értelmében a régió (Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros vármegye nagyobb része) Podkarpatszka Rusz néven a Csehszlovák Köztársaság fennhatósága alá került. E szerződés 1013.cikkelyeiben a Csehszlovák Köztársaság kötelezte magát, hogy a területet önkormányzattal rendelkező autonóm egységként szervezi meg, autonóm gyűlést állít fel, amelynek törvényhozó hatalmat kell kapnia a nyelvhasználat, az oktatásügy, a vallásügy terén, valamint a helyi közigazgatás kérdéseiben. (A csehszlovák törvénykezésben 508. sz., kihirdetve 1921. december 31-én.) (Masaryk Kárpátalja helyzetéről a Csehszlovákiához csatolás után: a mai viszonyok magyarázatát a régi rezsimben kell keresni. Ott is magyarosítottak az iskolában és az egyházban, különösen az egyház játszott nagy szerepet ebben és elnyomták a népet. Első kötelességünk, hogy a népet a parlamentáris tevékenység magaslatára emeljük. Mindenekelőtt különbséget kell itt tennünk a magyar és egyéb kisebbségek között. A magyar kisebbség művelt és előjogai voltak a többiekkel, az analfabéta lakosság nagy részével szemben. Ezért kell elsősorban megfelelő számú iskolát adni a népnek, itt tényleg a kulturális ábécével kell kezdeni a munkát. Egészségügyi szempontból is szigorú intézkedésekre és modern intézményekre van szükség, mert valóban ezen a földön kell a keleti járványoknak útjába állni. – Fontos probléma a földreform is. Ennek a végrehajtása Podkarpatszka Ruszban valódi kulturális küldetés, mert a földművelés ott teljesen középkori színvonalon van: egyáltalán nem ismeri a technika lehetőségeit, extenzív és a nép kizsákmányolásán alapszik. […] Röviden szólva: Podkarpatszka Rusz három alapvető reformra szorul: iskolák felállítására, egészségügyi intézményekre és földreformra. Mikorra ezeket a feladatokat elvégezzük, akkorra az autonómia is érvénybe lép teljes mértékben, ahogyan erre vonatkozóan megegyeztünk.)
Hibát talált?
Üzenőfal