A háborúba annak utolsó hónapjaiba bekapcsolódó 1. francia hadsereg mintegy 280 ezer hadifoglyot ejtett. Mivel az 1945 júniusában létrejött megállapodás alapján Németország és Ausztria területén a franciák is megszállási övezetet kaptak, az ott működő amerikai és angol táborok automatikusan francia kézbe kerültek. A franciáké lett többek között a Rajna menti nagy táborok legnagyobb része, ami sorsdöntő hatással volt az ottani hadifoglyok életére. Így mintegy 60-70 ezer magyar katona, levente, civil hadimunkás került a franciaországi táborok embert próbáló viszonyai közé. A felvidéki adatközlők, akik francia kézre kerültek, általában rossz helyzetbe kerültek. Bár a gyakran nagyon rossz tábori viszonyok mögött objektív okok is voltak – a francia szervek nem diszponáltak annyi élelemmel, mint például az amerikaiak vagy a britek, maga a francia lakosság nagy része is élelmiszerhiányban szenvedett – a francia lágerek szenvedései mögött azonban sokszor az emberi tényező is szerepet játszott. Ellentétben az általában fegyelmezett britekkel és amerikaiakkal, a francia hadsereg soraiban észak-afrikai gyarmati katonák szolgáltak, akik elöl jártak a kegyetlenkedésben: több esetben előfordult olyan is, hogy belövöldöztek a táborba, vagy leventéket is megerőszakoltak. A francia táborokban a helyzet 1945 őszén kezdett javulni, amiben a sajtó is közrejátszott, hiszen az általa közölt hírek a Vöröskereszthez, az amerikaiakhoz és de Gaulle elnökhöz is eljutottak. A francia övezetekben 1946-47 telén szüntették meg a magyarok hadifogságát, csak ekkor oszlatták fel a táborokat, de a magyar foglyok még így is egy évvel előbb szabadultak, mint a németek. A nyugaton hadifogságba esett felvidékiek a nyugati hadifogolytáborok közül a francia fennhatóságú táborokba kerültek a legkisebb számban. Általában ők is a francia táborokban létező mostoha viszonyokról beszéltek (nagyon gyenge élelmezés, rossz higiéniai körülmények, betegségek, durva őrség). A visszaemlékezéseikben több pozitív emlék is megmaradt: a francia őrök együtt fényképezkedtek a fiatal leventékkel, vagy a francia parasztgazdaságokba helyezett magyarok a család részének érezték magukat. A hazatérő hadifoglyokra általában ugyanazok a kivizsgálások és szűrések vártak, mint az amerikai és brit hadifogságból érkezőkre (Kaposvár, Dél-Komárom, Pilzen, Pozsony).