1959 nyarán a pozsonyi Pedagógiai Főiskola megszűnt, a Pedagógiai Felső Iskolát pedig 1960-ban Nyitrára telepítették, az 1959-ben létesített, az alapiskolák alsó és felső tagozatának tanítóit négyéves stúdium keretében képező új felsőfokú intézmény, a Pedagógiai Institútum (PI) keretébe, mint a PI Magyar Tagozatának egyetlen önálló tanszéke. A pozsonyi tanerők közül Csanda Sándor és Kazimírné Pesthy Mária vállalta a nyitrai oktatást. 1964-től változatlan tartalommal és feladatokkal Pedagógiai Fakultás lett az intézmény neve. A 60-as évek javuló nemzetiségi iskolapolitikája eredményeképpen 1969-től Módszertani Kabinet működött a tanszék szerves részeként a magyar iskolák módszertani problémáit kutató feladattal. 1968 dec.-étől Szeberényi Zoltán, 1974 szept.-étől Révész Bertalan vette át a tanszék irányítását. 1975-ben a Módszertani Kabinet feloszlott, ill. a szlovák tanszék keretében „Kabinet literárnej komunikácie a experimentálnej metodiky” néven szerveződött újjá, s fokozatosan megszüntetve minden magyar iskolai vonatkozását, Anton Popovič vezetésével önálló intézménnyé alakult. – A konszolidáció időszakában fokozatosan megszüntették a magyar nyelv és irodalom szakos képzést, a tanszék feladata az 1–5. osztályos pedagógusok képzésére korlátozódott. 1976 és 1989 között szünetelt a felvétel a magyar nyelv és irodalom szakra. A képzés minden fokon az 1989/90-es iskolaévtől állt helyre. Napjainkig az alsó tagozattól a középiskolai fokig folyik a képzés nappali és levelezői formában a magiszteri titulussal befejezően. A továbbtanulás lehetősége a PaedDr. fokozat megszerzése, amely 1984–1989 között négy tantárgyból szóbeli vizsgával, 1998-tól szóbeli vizsgával, disszertációs munkával (filozófia, nyelvtan vagy irodalom) és annak sikeres megvédésével szerezhető meg. 1994-től a tanszék a Ny-Európában honos kreditrendszerre tért át, oktatási rendszere modernizálódott. A Szl. és Mo. között létrejött egyezmény alapján magyarországi tanárok is vendégeskedtek a tanszéken. – A kilencvenes évek elején több koncepció fogalmazódott meg a Magyar Tagozat önállósítására, ill. egy Magyar Kar vagy egy Nemzetiségi Kar létrehozására. A hosszas vitákat és ügyintézést követően 2004-ben megalakult a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemen a Közép-európai Tanulmányok Kara, melynek célja a magyar nyelvű pedagógusképzés biztosítása, valamint a vegyes lakosságú területek önkormányzatai, állami intézményei, a magánszféra, továbbá a civil szektor számára olyan szakemberek képzése, akik a kultúra, a szociális ügyek, a közigazgatás, a regionális politika, a gazdaságszervezés és az idegenforgalom területén megfelelnek az európai integrációs feltételeknek és elősegítik a régiók felzárkóztatását. A több száz magyar diákot oktató karon öt tanszék és két intézet működik. 2004-től a nyitrai tanszék ismét Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék néven átkerült a kar kötelékébe, annak egyik intézményeként, vezetője Prof. RNDr. László Béla, CSc. – A Közép-európai Tanulmányok Karán alakult meg a Nemzeti és Nemzetiségi Kultúrák Intézete is. – Ir. László Béla–A. Szabó László–Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában IV. Oktatásügy 1989–2006 (2006); Fórum Társadalomtudományi Szemle (2007/4).