Az első szlovák állam Jozef Tiso vezetésével 1939. márc. 14-én alakult meg Pozsonyban és 1945. ápr. 4-ig állt fenn. A magyarok többsége, a Nyitra környéki nyelvszigetet, Zoboralját kivéve szórványban élt. Az első tanügyi reformot még az autonóm szlovák kormányban dolgozták ki és vezették be a szlovák országrészben 1938. okt. 6-a és 1939. márc. 14-e között. A 30/1940 sz. népiskolai törvényt viszont 1940. nov. 26-án fogadta el a Szlovák Nemzetgyűlés. Ez a törvény szavatolta, hogy a nemzeti kisebbségek számára 30 tanköteles gyerek jelentkezése esetén nyitható anyanyelvű iskola, kivételesen már 15 tanuló számára is engedélyezhető volt. A szlovákiai magyarságnak az 1940/1941-es tanévben 34 elemi népiskolája volt, az eperjesi evangélikus iskolának a működését éppen ebban a tanévben függesztették fel, és nem engedélyeztek magyar iskolát nyitni Cseklészen, Dobsinán, Gölnicbányán, Mecenzéfen, Nagymihályon, Nyitrán, Stószon és Szomolnokon. Magyar polgári iskola csak Pozsonyban működött. A városi polgári leányiskolának 7 osztályában 283 leány tanult, a fiúk számára az 1. számú állami szlovák polgári fiúiskola magyar tagozatának 5 osztályában nyílt tanulási lehetőség, amelyben 246 gyerek tanult. Egyetlen magyar gimnázium működött a szlovák államban Pozsonyban. Ez volt az állami reálgimnázium, amelyben 338 diák tanult. Később a tanulócsoportokat kettéválasztották. A fiúk maradtak az eredeti iskolájukban, a lányokat pedig az állami leánygimnázium mellett létrehozott magyar tagozatba helyezték át. Az Orsolya-rendi tanítóképző 1938 végére beszüntette működését, az utolsó osztályok tanulmányaikat a magyar gimnázium osztályaiban fejezték be. Ezzel meg is szűnt a magyar tanítóképzés Szlovákiában. Működött még Pozsonyban egy magyar kereskedelmi akadémia is, több mint 100 tanulóval, egy alacsonyabb szintű, vagyis két évfolyamos kereskedelmi iskola és a női foglalkozások szakiskolája. A statisztikai adatok szerint az 1941/1942-es tanévben 682 magyar középiskolai tanuló közül 462-en tanultak anyanyelvükön, 154-en szlovák középiskolákban, 62-en németben, 4-en pedig oroszban. A magyar iskolák számára csak a Szlovákiában szlovák nyelven kiadott tankönyvek használatát engedélyezték – a fenti iskolák számára gyakorlatilag nem voltak magyar tankönyvek. Az 1942/1943-as tanévben pozsonyi egyetemen és főiskolán 202 magyar hallgató tanult. Ir.: Tóth László–Filep Tamás Gusztáv (szerk.): A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1918–1998, II. (1998); Csicsay Alajos: Iskolatörténet (2002); Fazekas József–Hunčík Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I., Összefoglaló jelentés 1989–2004 (2006); László Béla–A. Szabó László–Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában IV., Oktatásügy (2006).