településnevek

A szláv nemzetállam kialakításának egyéb eszközeitől (→jogfosztó intézkedések) nem lehet különválasztani a szlovákiai magyar települések nevének megváltoztatását. Az 1948. jún. 11-én napvilágot látott rendelet célja D-Szl. etnikai képének megváltoztatása, magyar jellegének eltüntetése volt. A 946. számú rendelettel összesen 710 település nevét változtatták meg, amelyek nagy része a magyar nyelvterületen volt található. Egyúttal megszüntették a magyar és német nyelvű települések 1927 óta érvényben lévő kétnyelvű megnevezését is. A települések nevének megváltoztatása újdonságnak számított a szlovák nacionalizmus eszköztárában, hiszen az első köztársaságban általában a magyar nevek hagyományos szlovák változatát, pl. a Rimavská Sobota (Rimaszombat), Košice (Kassa), Rožnava (Rozsnyó), Bes (Bős) vagy újonnan alkotott szlovák fordítását, pl. Veľký Meder (Nagymegyer) használták, s a hivatalos szlovák helységnév mellett feltüntették a magyar nevet is. Az 1948-ban kihirdetett belügyi rendelet értelmében viszont a magyarosnak tűnő településneveket teljesen megváltoztatták. Az új név alapja gyakran a régi név nyersfordítása volt, így lett pl. Csiliznyáradból, amely az első köztársaság idején a Ňárad Čilizský nevet viselte Topoľovec, Nemesgombából Hubice, Oldalfalából pedig Stránska. Az új megnevezések sokszor minden logikát nélkülöző fantázianevek voltak, pl. Nagymegyer nevét Čalovóra, Szalakuszt előbb Salakúzy-ra, majd Sokolníky-ra változtatták. Gyakori volt az is, hogy a magyar településekre neves szlovák személyiségek, nemzetébresztők neveit erőszakolták: Párkányból Štúrovo, Tornaljából Šafárikovo, Bősből pedig Gabčíkovo stb. lett. Az első köztársasággal ellentétben 1948 után a helységnévtáblákon és a nyomtatott sajtóban csupán a települések hivatalos szlovák nevét lehetett feltüntetni, s noha egy 1952-ben született titkos párthatározat előírta a magyar megnevezések használatát is, ez a gyakorlatban nem valósult meg. A településnevek kérdése újból a rendszerváltás után vált aktuálissá, amikor a magyarok által lakott települések egész sorában a lakosság spontán kezdeményezésére került ki a hivatalos szlovák helységnévtábla mellé, alá a település magyar megnevezése is, amelyeket azonban belügyminiszteri rendelettel eltávolítottak. A Szlovák Nemzeti Tanács 1994-ben a magyar politikai erők és a nemzetközi közvélemény nyomására elfogadta a 191/1994-es ún. táblatörvényt, amely azoknak a településeknek, ahol a kisebbség aránya eléri a 20%-ot, újból engedélyezte a települések nemzetiség nyelvén való megjelölését. A rendszerváltás után több településen tartottak sikeres népszavazást, amelyek következtében ezek visszakapták eredeti nevüket. Így Šafárikovóból ismét Tornaľa (Tornalja), Čalovóból pedig újra Veľký Meďer (Nagymegyer) lett. Néhány esetben azonban ezt nem engedték meg az illetékes szervek, így Párkány hivatalosan továbbra is Štúrovo, Bős pedig Gabčíkovo, és a 2013-as sikeres helyi népszavazás ellenére Pered Tešedíkovo maradt.