város és járási székhely a Szepesi-medence DNy-i részén, a Magas-Tátra lábánál, a Poprád folyó két partján, Késmárktól DNy-ra. L: [1921] – 2881, ebből 1263 (43,8%) szlovák, 1002 (34,8%) német, 249 (8,6%) magyar, 127 (4,4%) zsidó; [2011] – 52 862, ebből 43 020 (81,4%) szlovák, 450 (0,9%) roma, 394 (0,8%) cseh és morva, 211 (0,4%) ruszin és ukrán, 91 (0,2%) magyar, 83 (0,2%) német, 4 (0,01%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 42 761 (80,9%) szlovák, 416 (0,8%) roma, 390 (0,7%) cseh, 265 (0,5%) ruszin és ukrán, 142 (0,3%) magyar, 105 (0,2%) német, 5 (0,01%) jiddis. V: [2011] – 28 617 r. k., 3163 ev., 1862 gör. kat., 393 gör. kel., 149 baptista, 126 metodista, 77 ref., 12 izr. – Német (szász) hospesek alapították a 13. sz.-ban. Egyike volt a szepesi szász városoknak, 1876-tól rendezett tanácsú városi címmel rendelkezett, 1922-ben elvesztett városi rangját 1960-ban kapta vissza. 1923 óta járási székhely. Német lakosságát a második vh. után kitelepítették Németországba. – Főtere, a Szt. Egyed-tér védett műemlékegyüttes. Korai gótikus stílusú r. k. (Szt. Egyed-) temploma a 13. sz. végén, reneszánsz harangtornya 1658-ban, klasszicista zsinagógája 1830-ban, klasszicista ev. temploma 1829–34 között, r. k. plébániatemploma 1939–42 között épült. – A város a Szepesség gazdasági és kulturális központja, üdülő-, turista és télisport-központ. Gazdasági fellendülése a kassa-oderbergi vasútvonal megépítése (1872) után kezdődött, amikor közlekedési csomóponttá vált. Legjelentősebb ipari létesítménye az 1922-ben alapított vagongyár, a gépipar mellett jelentékeny építőanyag-, fa-, papír- és élelmiszeriparral rendelkezik. Múzeuma, a Tátraalji Múzeum 1945-ben, az 1883-ban alapított Kárpáti Múzeum utódaként jött létre. – 1945-ben közigazgatásilag ~hoz csatolták Felka (Veľká) és Szepesszombat (Spišská Sobota), 1960-ban Strázsa (Stráže), 1974-ben Mateóc községet; 1934-ben alapított Svit ipartelepét 1946-ban önálló községgé szervezték.
Hibát talált?
Üzenőfal
