Ozogány Ernő
Ozogány Ernő (SZM)
(* 1951. máj. 14. Budapest [Mo.], † 2017. aug. 02. Pozsony) Hangmérnök, tudományos szakíró, tudomány- és technikatörténész. 1955-ben települt át szüleivel Budapestről Csehszl.-ba, Tejfalura. Somorján érettségizett, Prágában szerzett hang- és képmérnöki diplomát 1975-ben. Több szakmai társaság tagja, tisztségviselője, 1991–1992-ben a Szlovák Közszolgálati Televízió felügyelőtanácsának, 1994–1995-ben az Országos Rádió és Televízió Testület tagja volt. Tankönyveket és rádiójátékokat fordít. – Fm. A magyar tudomány évszázadai (Kiss Lászlóval és Lacza Tihamérral, 1994); A magyar tudomány évszázadai II. (Kiss Lászlóval és Lacza Tihamérral, 1996); A tudás fájáról (tan., 1999); A tudás almája (tan., 2001); Gondolatokból épült katedrális (Kiss Lászlóval és Lacza Tihamérral, 2001); Magyar atomocska (tan., 2002); Lajtától keletre (tan., 2002); Magyar nagyasszonyok (tan., Vojtek Katalinnal, 2003); Dobozba zárt múzsa (tan., 2005); Pandóra szelencéje (tan., 2006); A labdarúgás 75 éve Tejfalun (mon., 2007); A nemzet virágai (tan., 2011), Jó mulatság, férfimunka (tan., 2012); Zsinórpadlás (tan., Kiss Lászlóval, Lacza Tihamérral, 2013).
Hibát talált?
Üzenőfal