Kronológiák - A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája (1944–1992)

A (cseh)szlovákiai magyarság története immár közel kilenc évtizedre tekint vissza, múltjának feldolgozásával ennek ellenére máig adós a történettudomány. Hatványozottan érvényes ez a megállapítás a második világháború végén kezdődő s jelen kronológia tárgyát is képező második kisebbségi korszakára, amelyből a szakirodalom eddig jobbára csupán történetének legfájóbb szakaszát, 1944 és 1948 közötti jogfosztásának eseményeit tárgyalta. A felvidéki magyarság történetének feltárását célzó kutatási program részét képezi – s remélhetőleg a további kutatások támpontjául is szolgál majd – a (cseh)szlovákiai magyarság 1944 és 1992 közötti történetének kronologikus feldolgozása. (összeállította: Popély Árpád)

1981. június 5-6.

Választásokat tartanak a Szövetségi Gyűlésbe, a Cseh Nemzeti Tanácsba, a Szlovák Nemzeti Tanácsba és a nemzeti bizottságokba. A hivatalos végeredmény szerint a választásokon a választópolgárok 99,7%-a vesz részt, akik 99,9%-a megszavazza a Nemzeti Front jelöltjeit. A Szövetségi Gyűlés 200 tagú Népi Kamarájában 7 (többek között Fekete József vállalati igazgató), a 150 tagú Nemzetek Kamarájában 12 (többek között Mandli Imre, a Pozsonypüspöki Helyi Nemzeti Bizottság elnöke, Csémi József efsz-elnök, Mrva Irén, Kondrčík Margit és Nemcsko Ilona munkásnők), a 150 tagú SZNT-ben 16 (többek között Benyó Máté, az SZNT alelnöke, Fábry István, az SZLKP KB tagja, Krocsány Dezső miniszter, Horváth István, Vajányi László és Pócs József efsz-elnökök, Ligárt Béla géplakatos és Tóth Tihamér technikus) magyar nemzetiségű képviselő kap helyet. Az SZNT-ben az SZLKP-nak 102, a Szlovák Megújhodás Pártjának és a Szabadságpártnak 7-7 képviselője van, 34 tagja pártonkívüli. A szlovákiai nemzeti bizottságok 61408 tagja közül 8115 a magyar nemzetiségű, az összes képviselő 13,2%-a.

Hibát talált?

Üzenőfal