Kronológiák - A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája (1944–1992)

A (cseh)szlovákiai magyarság története immár közel kilenc évtizedre tekint vissza, múltjának feldolgozásával ennek ellenére máig adós a történettudomány. Hatványozottan érvényes ez a megállapítás a második világháború végén kezdődő s jelen kronológia tárgyát is képező második kisebbségi korszakára, amelyből a szakirodalom eddig jobbára csupán történetének legfájóbb szakaszát, 1944 és 1948 közötti jogfosztásának eseményeit tárgyalta. A felvidéki magyarság történetének feltárását célzó kutatási program részét képezi – s remélhetőleg a további kutatások támpontjául is szolgál majd – a (cseh)szlovákiai magyarság 1944 és 1992 közötti történetének kronologikus feldolgozása. (összeállította: Popély Árpád)

1949. február 23.

A Nemzetgyűlés 63/1949. számú törvényével kimondja, hogy „az elnyomatás idején a Csehszlovák Köztársaság idegen hatalmak által megszállt területén maradt” közalkalmazottak munkaviszonya és nyugdíjjogosultsága a megszállás hónapjának utolsó napjával megszűntnek tekintendő. Megengedi ugyan a kivételezés kérését, kizárja azonban a kivételezés lehetőségét azoknál a németeknél és magyaroknál, akik a 33/1945. sz. elnöki alkotmánydekrétum értelmében elveszítették csehszlovák állampolgárságukat.

A Nemzetgyűlés 69/1949. számmal törvényt fogad el az egységes földművesszövetkezetekről, amellyel megteremti a mezőgazdaság szovjet mintájú kollektivizálásának feltételeit. (A magyar falvakban ezt követően létrejövő szövetkezetek megalapítói elsősorban nem a helyi magyar lakosság, hanem az oda beköltözött szlovák telepesek lesznek.)

Hibát talált?

Üzenőfal