Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1944. október 15.

A magyar hatóságok elrendelték Ungvár kiürítését. Ezzel gyakorlatilag megszűnt a magyar közigazgatás egész Kárpátalján. Ortutay Tivadar visszaemlékezéséből: „Azokban a sorsdöntő napokban még nem szivárogtak ki határozott döntések a honvédség állásáról és a szovjet–magyar fegyverszüneti tárgyalásokról.” „A müncheni döntés után Kárpátaljára helyezett közalkalmazottak könnyebb helyzetben voltak, mert ők visszatérhettek eredeti lakóhelyükre. Mi Ťőslakosokť viszont csak a bizonytalan ismeretlenbe utazhattunk. […] A Kárpátokban rekedt csapataink a bekerítést elkerülendő, gyors iramban menekültek a szorító gyűrűből. Az egyre sűrűsödő partizán támadások miatt is visszavonulásukban kikerülték Ungvárt és a biztonságosabb, rövidebb utat választották.”

Hibát talált?

Üzenőfal