Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1944. június 4.

Az Őslakó írta: „A kárpátaljai hadműveleti terület lakosságához nagyon komoly felhívást intézett Vincze András kormánybiztos a hűtlenség bűntettének statáriális elbírálásáról, a szigorú fegyver- és lőszer-bejelentési kötelezettségről és a partizánjelenségekről. – A felhívást falragaszok útján közlik a lakossággal.” – Uo.: „Munkács zsidótalanítása általánosságban befejeződött.” (Július 30-i közlés szerint a város 15 ezer „lélektől” vált meg.) (Ukrán történészek levéltári forrásokon alapuló kutatásai szerint a területen 1944 tavaszán 12 gettó volt, 112 500 zsidót vittek koncentrációs táborokba, közülük 104 177-en pusztultak el. A háború után körülbelül 7 ezren tértek vissza Kárpátaljára.)

Hibát talált?

Üzenőfal