Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1944. július

A hadműveleti terület kormánybiztosa rendeletet adott ki az 1896–1926-os születésű férfiak katonai behívásáról. 1944. augusztus 5.Vincze András kormányzói biztos eltiltotta „Kárpátalján és Máramarosban”: 1.az elköltöztetett polgári lakosságnak és az idegen személyeknek a kiürített területekre való visszatérését, 2.gyűlések, vásárok tartását (a hetipiac kivételével); 3.a vadászatot és a halászatot, 4.a vándoripar gyakorlását, a házalást, a könyöradomány-gyűjtést, a koldulást; 5.augusztus 20-án 24 óráig bármiféle szeszesital árusítását vagy felszolgálását. A rémhírterjesztőkre büntetés és internálás vár.

Hibát talált?

[gravityform id=”1″]