Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1944. január 6.

A MÉP ungvári szervezetének ülésén Kósa Lajos országos főtitkár tartott előadást „a magyar kérdésről”. – Winston Churcill angol miniszterelnök emlékiratai szerint Edvard Beneš ezen a napon bemutatott neki egy térképet, amelyen Kárpátalja már a Szovjetunió részeként volt feltüntetve. 1944 nyarán Beneš egy interjúban így nyilatkozott: „Mi Ruthéniát a múlt háború után gyámsági területnek tekintettük. Számunkra a kárpátaljai Ruthénia nem volt jelentős, de ha az első háború után a lengyelek kapják meg vagy a magyarok kezében marad, akkor nemzetiségüket, kultúrájukat elvesztették volna. Ezt mi megőriztük számukra. Meggyőződésünk, hogy kötelességünk véget ért, és véleményünk szerint Ruthénia lakóinak Ukrajnához kell tartozniuk […] Húsz esztendeig ezt a kérdést ideiglenesen oldottuk meg, de a végső megoldás a szovjetekkel való egyesülés.”

Hibát talált?

Üzenőfal