Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1944. április 20.

A Kárpáti Magyar Hírlap írta: Ungváron megszigorították a zárórarendeletet, időhöz kötött a szeszfogyasztás, statárium van érvényben, „a német és a magyar katonai és polgári hatóságok együtt biztosítják a rendet”. – Uo.: a Zsidók kitelepítése Ungváron és Kárpátalján című cikkből: „A kárpátaljai és peremvidéki területen, amely hadműveleti területnek nyilváníttatott, közigazgatási és rendészeti érdekből megkezdődött a zsidó lakosság kitelepítése, illetve táborokba gyűjtése. – A kárpátaljai területen, valamint a hadműveleti területre eső peremvidéken levő községek zsidóságának kitelepítése, illetve táborba gyűjtése már megtörtént. Az ungi községekből Ungvárra, a városon kívül létesített [a Felszabadulás utca végén levő] táborba szállították be a zsidó lakosságot. Most a hadműveleti területen levő városok zsidó lakosságának kitelepítésére került sor. – Ungvár város zsidó lakosságát is a városon kívül létesített táborba telepítik ki. A kitelepítés munkája ma [április 20-án] reggel 9 órakor veszi kezdetét és az előre megállapított rend szerint történik. Az ungvári zsidóság kitelepítése, illetve táborba szállítása ügyében Megay László polgármester III. 93.eln. – 1944. szám alatt” adott ki hirdetményt. „A kitelepítés nem vonatkozik a zsidó orvosokra, gyógyszerészekre és a hadüzemekben dolgozó olyan zsidó munkásokra, akik a hadüzemparancsnok igazolványával vannak ellátva. A kitelepítést házról-házra járva hatósági és rendőri bizottságok végzik, akik a kitelepített egyének értéktárgyait nyomban leltárba és zár alá veszik, a lakásokat pedig lepecsételik. […] A lakásukból kitelepített zsidók körzeti gyűjtőhelyekre kerülnek és onnan a városon kívüli táborba. […] A rendőrség a kapott utasítások alapján Munkácson is kijelölte azt a területet, ahová a zsidók szerdán [április 19-én] kötelesek voltak átköltözni. Az idegen állampolgársággal rendelkező zsidókat külön csoportba vonták.” A zsidók kitelepítése „gyorsított eljárással” történik. Az újság szerint Ungváron csaknem 10 000 zsidó lakott. A város két gyűjtőtáborába, a Felszabadulás utca végébe és a Munkácsy utcai fatelepre „mintegy 16-17 ezer ungvári és környéki kitelepített került”.

Hibát talált?

Üzenőfal