Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1943. május 7-i

levelében a Kassai tankerület főigazgatója engedélyt kért a vallás- és közoktatásügyi minisztertől, hogy a munkácsi állami tanítóképzőben az iskolai ünnepségek alkalmával a magyar mellett a ruszin himnusz is elénekelhető legyen. Az indoklás: „A tankerülethez tartozik a munkácsi állami líceum és tanítóképző is, amely annak a területnek nevel ruszin tanítókat, amelyen a ruszin himnusz a magyarral együtt hivatalosan énekelhető. Furcsa lenne a tanítóképzőben nem engedni olyasmit, aminek engedélyezését később kérniük sem kell. A ruszin iskoláknak adott kedvezményt precedensnek tekinthetnék a visszacsatolt terület más nemzetiségi tannyelvű iskolái (szlovák és német iskolák) is.” – A Kárpáti Magyar Hírlap írta: „a magyarság nemzeti életmegnyilvánulásainak tömörülései”, „nemzetvédelmi keresztesek” Kárpátalján: a MOVE, a Baross Szövetség, a Faluszövetség és a Nemzeti Munkaközpont.

Hibát talált?

Üzenőfal