Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1943. január 1-jétől

„a visszacsatolt kárpátaljai területről” felsőházi tagként hívták be a parlamentbe Demjanovich Pétert, Kricsfalussy-Hrabár Andrást és Ganyó Istvánt. – A propaganda minisztérium kirendeltséget állított fel Ungváron (1944 október közepéig működött). A kirendeltséghez előadónak nevezték ki Ortutay Tivadart. Ortutay visszaemlékezéséből a célt illetően: „Az ťanyaországbólŤ Kárpátaljára áthelyezett közalkalmazottak egy része az eltelt néhány év alatt még nem élte bele magát az új környezetbe. A normálisabb viszonyokat erősen befolyásolta a háborús atmoszféra. A férfilakosság katonai szolgálatra történő bevonulása, s a frontra küldése, a megbízhatatlannak tartott férfiaknak a munkaszolgálatos osztagokba való belekényszerítése, s az azokban alkalmazott bánásmód – bizony – felkavarták a kedélyeket. A lakosság és a hatóságok közötti jobb viszony kialakításában szerepet kapott a tájékoztatásügyi szolgálat. A feladatkörhöz tartozott a családvédelmi ügyek intézése is az ún. ONCSA-szervezet égisze alatt.” Másutt: „Ha feltalálták volna a ťlelkiŤ röntgenezést is, ez esetben a röntgenkép sok esetben igen barátságtalan érzelmeket vetítene az uralkodó magyar politikai és közigazgatási rendszer szeme elé. De ezt a röntgenképet nemcsak a ruszinok esetében kapnánk meg, hanem a magyarokéban is, mert köztük is éltek abban az időben szélsőbal, kommunista érzelmű és szélsőjobb, azaz nyilas érzelmű polgárok. E két szélsőséges tábornak a lélekszáma talán jóval felülmúlta a középen álló, mérsékeltebb gondolkodásúak arányszámát.”

Hibát talált?

Üzenőfal