Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1943. december 14.

Ungváron tartott kultúrnapot a Délvidéki Magyar Közművelődési Szövetség. – E napi keltezéssel Edvard Beneš Moszkvában emlékiratot nyújtott át a szovjet kormánynak „Csehszlovákia lakossága egy részének kitelepítése” címmel. Az elv, hogy „Csehszlovákia területén ne maradjon egyetlen olyan település sem, ahol a lakosság nemzetiségi hovatartozása tekintetében a csehek, szlovákok, illetve a kárpátoroszok ne érnék el legalább a 67%-ot”. Csehszlovákia „nemzetállam lesz”, a nemzeti kisebbségek törvényesen „nem számítanak majd nemzetiségeknek vagy politikai kollektíváknak”, s ezért Kárpátalja területén az állami iskolai oktatás nyelve csakis cseh és ukrán lehet. „Tekintettel arra, hogy a magyar állam területen jelentős számú szlovák és kárpátaljai orosz él, ajánlatos a lakosságcsere lebonyolítása.”

Hibát talált?

Üzenőfal