Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1942. október

A kormányzóság tanácsadó testületének ülésén elhangzott: „a kárpátaljai magasabb fokú iskolák tanulói között, csaknem valamennyi tanintézetben, akadtak megtévedt diákok, akik a már leleplezett és fölszámolt ukrán politikai irányú szervezkedésben részt vettek. A gimnáziumi diákokon kívül ennek a politikai mozgalomnak résztvevői a tanítóképezdék, a kereskedelmi iskolák, sőt a papnevelő intézet növendékei között is akadtak. – A megtorlás nem maradt el és a honvéd vezérkar főnökének bírósága 59 diákot ítélt el, akik közül 14 az ungvári, 9 a munkácsi, 13 a huszti rutén gimnázium tanulója volt. A megtévedt tanulók további tanulása ügyében a kultuszminiszter dönt, egyelőre ezek a diákok nem folytathatják tanulmányaikat.” – A MÉP felvidéki és kárpátaljai képviselőcsoportja elhatározta, hogy „Kárpátalja és a Felvidék összes gazdasági és kulturális kérdéseit memorandumban foglalják össze és azt átadják Kállay Miklós miniszterelnöknek”. A memorandum megfogalmazásával Giller Jánost bízták meg. – Ungváron vendégszerepelt Tőkés Anna színművész.

Hibát talált?

Üzenőfal