Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1942. március 2.

Bereg vármegye törvényhatósági bizottságának rendkívüli közgyűlése tárgyalta a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium államsegélyét, melyet a Bátyu–lónyai törvényhatósági út folytatólagos kiépítéséhez nyújt. – Malinics Ernő harctéri beszámolója a Kárpáti Magyar Hírlapban: 1939 tavaszán és nyarán számos kárpátaljai „ruszin ukranofil” szivárgott át a határon a Szovjetunióba, ahol nem fogadták őket tárt karokkal, hanem internáló táborokba zárták őket. A „német megszállók” is tisztogatni kezdtek soraikban, többek között kivégezték Rohács Ivánt, Volosin Avgusztin egykori személyi titkárát, „a ruszin emigráció” egyik vezetőjét, a kijevi &#1085&#1086&#1077&#1077 &#1095&#1082&#1088&#1072&#1081&#1085&#1089&#1100&#1082&#1077 &#1089&#1083&#1086&#1077&#1086 (Új Ukrán Szó) című lap szerkesztőjét „kommunistaság, az ellenséggel való összejátszás” vádjával.

Hibát talált?

Üzenőfal