Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1942. február

Három megüresedett helyre a következőket hívták be Kárpátaljáról a képviselőházba: Riskó Béla, Buday István, Kökényesy Péter. – Kormányrendelet mondta ki, hogy „azok, akik a visszacsatolt kárpátaljai területen a csehszlovák rendelkezések alapján lefoglalt földekből szereztek ingatlant, kötelesek azt 1942. március 15-ig bejelenteni”. – Ungváron a rendőrség 50 rádiót foglalt le, mert a tulajdonos az „ellenséges rádióállomásokat” hallgatta. – Az ungvári tanítóképzőben iskolaszövetkezet alakult. – Munkácson kiállítás nyílt a város képzőművészei – Borbélyné Pajor Márta, Berecz Vilmos, Dobos Endre, Erdélyi János, Hevkán János, Ivánka László, Kelemen József, Kondor Jenő, Karus Mihály, Vrbata József, Lábas Zoltán – alkotásaiból.

Hibát talált?

Üzenőfal