Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1942. április

Erdélyi festők műveiből volt kiállítás Ungváron. – Beregszászban „a magyar festőművészet reprezentánsai” mutatkoztak be, közte Iványi-Grünwald Béla. – Munkácson budapesti festőművészek vásárral egybekötött kiállítását rendezték meg. – Megkezdődnek a „füsttelen napok” Kárpátaljaszerte. (Az ún. füsttelen napokon a dohányosok tartózkodnak a dohányzástól, s a megtakarított füstölnivalót kiküldik a frontra a katonáknak.) – Az iparügyi minisztérium jelentése szerint Kárpátaljának mindössze 5,9 százaléka van villamosítva. – Az ország tíz méhészeti kerületre van osztva. Ung, Ugocsa, Bereg és Máramaros vármegye a szatmári kerülethez tartozik.

Hibát talált?

Üzenőfal