Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1941. március 23.

Ungváron az Olaszbarátok Egyesületét Gabriele D’Annunzio-ról nevezték el. – Az Őslakó írta: „A magyarság, ha már minden áron idegen névvel kellett megcsúfolni szűkebb hazáját, Szlovenszkó formájára Ruszinszkónak próbálta szólongatni ezt az Árpád lépteitől megszentelt földet. A csehek eleinte nem protestáltak, de csakhamar […] eltiltották a használatát. […] az ideszakadt magyarok […] magyar névre keresztelték a […] négy vármegyét, illetve vármegyerészt, így jelölvén őket: Kárpátalja. Ezt az országelnevezést először a magyar pártok hivatalos lapja: a Kárpátaljai Magyar Gazda használta. És a magyar körök egykettőre általánosan magukévá tették. A csehek ezt a nevet hivatalosan sohasem fogadták ugyan el […] de az is igaz, hogy hazaárulási pert nem indítottak senki ellen, aki Kárpátalja néven emlegette ezt a kis országot.” Ma a Kárpátalja elnevezés „teljesen felesleges”, ezáltal megfeledkezünk „Magyarország ősi egységéről”. „Ennek a nagy számban ruszinlakta országrésznek jelenleg közigazgatás-politikai különállását teljesen kidomborítja ťa kormányzói biztosság területeŤ elnevezés használata.” „Lassabban és ritkábban hát a Kárpátalja elnevezéssel.”

Hibát talált?

Üzenőfal