Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1941. január 31.

Országos népszámlálásra került sor (anyanyelvi adatok). Kárpátalja lakossága (a mai területre vonatkoztatva): összesen 852 546, ebből magyar 245 286 (28,8%), ruszin, ukrán, orosz 502 329 (58,9%), zsidó 78 272 (9,2%), román 15 587 (1,8%), német 13 244 (1,5%), szlovák, cseh 6838 (0,8%). Ungváron: összes lakos 38 659, ebből magyar 27 896 (72,4%), Munkácson: összes lakos 36 797, ebből magyar 21 277 (57,8%), Beregszászban: összes lakos 21 540, ebből magyar 19 784 (91,8%), Nagyszőlősön: összes lakos 13 331, ebből magyar 7372 (53,3%).

Hibát talált?

Üzenőfal