1940. október 24.
Érsekújvárott ülést tart a Felvidéki Általános Magyar Tanítóegyesület központi választmánya Osvald Lajos ügyvezető elnök vezetésével. A választmány újból állást foglal a „felvidéki” Tanítóegyesület további fenntartása mellett. Osvald Lajos ennek szükségességét többek között a következő érvekkel támasztja alá: „Mi igenis fenn akarjuk tartani egyesületünket mindaddig, míg a felvidéki tanítóság nagy részének még mindig függő ügyei végleges rendezést nem nyernek. Ezek a lezárásra váró ügyek főleg a fizetési előlegekkel kapcsolatos téves kimutatások, figyelmen kívül hagyott előlépések, szolgálati évek méltányos beszámítása stb. körül forognak, tehát tanítói anyagi és személyi ügyek. Ezeknek rendezését és figyelembevételét a mi egyesületünkön kívül semmiféle más egyesület szorgalmazni nem fogja. S mivel ezeknek közmegelégedést kiváltó és méltányos elintézése a teljes megnyugvást és a lelki egybeforradást elősegíti, egyesületünk ebbeli tevékenységével nemcsak tanítói, hanem nemzeti érdekeket is vél szolgálni.” Osvald Lajos a továbbiakban azt is kifejti, hogy a felvidéki magyar tanítóság szívesen bele fog olvadni egy általános országos tanítói egyesületbe, mihelyt ilyen megalakul. „Jelenleg a magyarországi tanítóság ilyen átfogó szervezettel nem rendelkezik” – konstatálja az ügyvezető elnök. „A mi általános jellegű egyesületünk feladata, hogy hírdetője, népszerűsítője, szükség esetén megalakulásának megindítója legyen egy, az egész országra kiterjedő általános tanítóegyesületnek.”
Hibát talált?
Üzenőfal
