Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1940. június 16.

A MÉP szervezésében Ungváron tiltakozó gyűlés volt a Hubay–Vágó-féle tervezet ellen. – Az Őslakó írta: „A kormány Kárpátalja szegény sorsú lakosságának nehéz helyzetén úgy akar segíteni, hogy az itteni népművészeti és háziipari termelést hathatósan támogatja, ezért Rahón és Volócon létesített háziipari központok mellett további központok felállítását tervezi. Ungvárott négy mechanikai szövőszéket állítottak fel. Csernoholova községben szövőtelepet létesítenek, 15 helyen pedig lenkísérleti telepet állítottak fel.” – Az Ungvári Egyesült Női Tábor műsoros estjének vendége volt Kosáryné Réz Lola író, műfordító.

Hibát talált?

Üzenőfal