Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1940. december 1.

Az Őslakó írta: „A menekült székely munkásokat és azok családját elhelyezni és kenyérhez juttatni nagy és nehéz feladat”, „a Munkácson megjelent székely menekültek […] az erdőmunkáknál kapnak alkalmazást. Főleg a Latorca Rt. segítségére van kilátás”. – A zsidókat kitiltották az ungi és a beregi közigazgatási kirendeltségek területén tartandó országos állat- és kirakodóvásárokról, búcsúkról, heti és napi piacokról. – Életbe lépett a 21.923/940. sz. B. M. rendelet „a Kárpátaljai területen a külterületi lakott helyek nevének megállapítása” tárgyában. – Ungváron megalakult a Magyar Cserkészszövetség 12., kárpátaljai cserkészkerülete. Ügyvezető elnök: Gémesi József.

Hibát talált?

Üzenőfal